Mintegy kétszáz presbiter gyűlt össze Egri középkoti ékszerdoboz-templomában azért, hogy egyként dicsérje az Urat és hallgassa az Ő Igéjét, valamint előadásokat halljon kitartó példamutató elődökről. A reformáció ötszázadik évfordulójához méltó létszámban épültek a hitben a presbiterek.
A soron következő Egyházmegyei Presbiteri Konferenciát szombaton tartották, délelőtt 10 órától, amikor a helyi lelkipásztor, volt esperes, Kovács Sándor hirdette az Úr szavát a Korinthusbeliekhez Írott Első Levél 4. részének első két verse lapján: „Úgy tekintsenek ránk az emberek, mint Krisztus szolgáira és Isten titkainak sáfáraira. A sáfároktól pedig egyébként azt várják el, hogy mindegyik hűségesnek bizonyuljon.” Az igehirdető Péter és Pál apostol példáját hozta, akik bukásaik után is talpra tudtak állni, és kitartóan tudták követni Urukat. A sáfárnak nincs saját véleménye, mert az egyezik az Úr akaratával, akit feltétel nélkül kész hűségesen követni.
Az igehirdetésre felelve Nagy Béla Szatmár-kültelki presbiter és Gáti Gábor egri ifjú szép és üzenetteljes szavalatokat adott át, Mészáros Gergely pedig a zene szárnyain vezetett, orgonaszóval fokozva az áhítatos hangulatot. Király Lajos esperes köszöntőjében elmondta, hogy a tudás és a mindennapi életben megmutatkozó helyes életvitel a bölcs ember attribútuma, akit a következő négy magatartás jellemez: tudja, hogy addig halad a szabadság irányában, amíg hajlandó tanulni. Továbbá a bölcsesség a bibliai antropológiában az egész életvitelt magában foglalja, ugyanakkor a hatalommal is kapcsolatban van (gondoljunk csak az Egyiptomba került Józsefre, kinek gazdasági érzékenysége az egész világ számára jótékonnyá vált). Végezetül a bölcsesség leglényegesebb eleme az istenfélelem, mely egyrészt bizalmat ébreszt az emberben, ugyanakkor megismerteti vele a korlátait. A presbiteri konferenciák ezeket a bibliai paradigmákat (is) szolgálják.
Ezt követően Illés Jenő a Szatmári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke köszöntött mindenkit. Más egyházmegyék presbiterei is képviseltették magukat, az egyházkerületet Bara Csaba egyházkerületi presbiteri titkár képviselte.
Mit tettek a szatmári reformátorok és mire készteti ez a ma élőket? – címmel Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium történelem szakos tanára tartott igehirdetésszerű előadást, beszélve többek között a magyar Lutherről, Dévai Bíró Mátyásról, Batizi Andrásáról, Kopácsi Istvánról, Thordai Demeterről, Drágffy Gáspárról, Károli Gáspárról és Milotai Nyilas Istvánról. A mi felelősségünk az, hogy lehessen még ötszáz év, és, hogy utódaink talán ránk emlékezzenek. Ezért együtt kell dolgoznunk, lelkészek és presbiterek. Ezt pedig csak egyféleképpen lehet, szeretetben. – mondta az előadó.
A rövid szünet után a 20. század református hithőséről: Papp Antalról szólt Dr. Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok. „Ha itt lenne, azt mondaná: ne rólam beszélj, hanem Jézus Krisztusról!” – mondta az előadó. És valóban arról szólt minden gondolat, hogy hogyan él Krisztus egy olyan emberben, aki kitart hite mellett, bármilyen korszak, megpróbáltatás érje is őt. A félelem és megalkuvás nélküli hit jellemezte Anti báttya egész életét. Bármit feláldozott volna Jézusért, megváltójáért. Kövessük hitét! – zárta előadást a főgondnok, melyet több személyes hangvételű hozzászólás, kedves emlékezés követett, hiszen a jelenlevők közül többen ismerték a hithőst.